Nem sportoltam egész életemben, nem készültem edzőnek, nem hittem, hogy a sport örömforrás. Gyerekéveimet ugyan végigbalettoztam, de ez sokkal inkább anyukám érdeme, mint az enyém: ő hozott-vitt az órákra, és az iskola nem volt közel. Hogy az első mondatot némiképp cáfoljam, be kell vallanom, szerettem járni, és olyan alapot adott, ami akkor is sokáig formában tartott, mikor már rég nem csináltam semmit. Később úsztam, teniszeztem, kipróbáltam az aerobic összes, aktuálisan divatos változatát, sokáig azonban egyetlen mozgásformát sem élveztem, egyikhez sem volt elegendő kitartásom, hosszabb-rövidebb idő után mindegyikre ráuntam.

Közel a harmadik ikszhez ismertem meg a Pilatest, ami új távlatokat nyitott meg az életemben. Mesterem, Simonfi Ági egy tévéinterjúban azt mondta, az (is) csodálatos ebben a mozgásrendszerben, hogy az antisportolóból sportolót csinál. Hogy ez mennyire igaz, azt a saját példám abszolút igazolja. A gyerekkori balett óta ez volt az első mozgásforma, amit nem hagytam abba néhány hét vagy hónap múlva, amit este nyolckor, egy fárasztó nap után is volt kedvem végezni, és amiben valóban örömömet leltem.

És ma már a sport része az életemnek, örömforrás, amit nem csak nap mint nap végzek, de szívesen adok át másoknak. Neked is!